Egyszer hallottam egy mestertől, hogyha bármi számodra sértőt, vagy bántót mondanak, esetleg bizonyos hibáid rójják fel, ahelyett, hogy reagálnál, és ugyanazt a bántó minőséget működtetnéd visszafele, jól gondold át minden apró részletét, hogy van-e valami igazságtartalma annak, amit kaptál.
Ehhez nagyon erős önkritika és alázat szükséges, illetve, hogy az érzelmeket figyelmen kívűl hagyd most önmagad fele. Bűntudatnak, önhibáztatásnak itt nincs helye, vágd le ezen sárkányok fejét, de ezzel a borotva éles pengével rendszerezd önmagad tulajdonságait is, és lásd magad kívülről.
Két eset állhat fenn.
Az egyik, hogy van igazságtartalma, hogy mennyi, azt a vizsgálat után meg tudod állapítani, lehet, hogy valaki fájdalmában túlnagyítja, de az is lehet, ha finoman kapod, pont amiatt, hogy ne bántsanak, kicsinyítik. Egyik sem reális.
A Te érdeked, hogy ezt kicsomagold, mert lehet a hatalmas doboz, "ajándékod", tele van kitömött papírral, az alján pedig egy ici pici "meglepivel", de lehet, hogy "Harry Potter varázs sátrát" kapod, amiben egy egész lakosztály van elrejtve.
Ennek függvényében mérlegeld a valóságot is, és változtass magadon, ha szükséges, már a szembenézés is hatalmas lépés.
A nehezítés ott kezdődik, hogy a traumák hatására olyan sok önvédő mechanizmusa és rétege van az elménknek/pszichénknek, hogy szinte képtelenek vagyunk ilyenkor önmagunkat objektívan érzékelni.
Nem véletlen ez egy mély önismereti út, nem egy öt perces feladat.
A másik eset, hogy valaki valóban önmaga fájdalmát vetíti rád, itt neked annyi a dolgod, hogy meghúzd a határokat, mit engedsz, és mit nem, és ha van erőd, belül stabil vagy, nem billent ki már sok minden, és hamar regenerálódsz, akkor békés szeretettel segítheted a másikat a megértés útjára terelni, kommunikálj, de ne hibáztasd, és mutasd meg neki, hogy nincs mitől félnie, Te megérted őt, és mellette vagy, szereted, és figyelj arra, hogy közben ne sérülj, mert akkor már te sem tudod tovább támogatni.
Ha bántanak, ne reagálj, és ne azt lásd, mert ezzel beindul egy játszma, ami igazából senkinek nem lesz jó.
Ha mégis megteszed, és belemész, vajon miért?
Hát persze, hogy félelemből, naivságból, kiszolgáltatottságból, önbüntetésből, függőségből, bizonyítási vágyból, vagy egy rossz transzgenerációs mintából (szülői minták, akár nagy-, vagy dédszülőktől, amik dns szinten vannak tárolva), és mert nem becsülöd magad.
Kodependens minőséget működtetsz, talán egy családi minta nyomán, ahol esetleg nem kaptál megbecsülést, vagy pont ellenkezőleg, állandóan felmagasztaltak (vagy mindkettő egyszerre) és kompenzáció képen, azt érzed meg kell "menteni" mindenkit, de még az is kevés... mégis a magad dolgait a saját szőnyeged alá sepred, vagy azt hiszed kiválthatod azzal, hogy "megmented a világot", de az igazság az, hogy ilyen minőségben senkinek nem tudsz igazán segíteni, mert a saját energetikai rendszered is hézagos, sérült, így nem állsz készen, arra, hogy "ne reagálj" bizonyos dolgokra, mert belül bántani fog, hiszen nincs meg még az erőd, sem a stabilitásod. De miért?
Mert nem vagy önálló, sem érzelmileg, sem fizikailag...azonban ez veszélyes, mert megágyazhatsz magadnak a saját áldozatszerepedre, és akkor mindenki téged sajnálhat, te hárítod a felelősséget, és mindig valami külső esemény lesz okolható, hogy te miért nem vagy boldog, békés, sikeres, bármi...
Mi a teendő hát?
Hogyan fedezd fel a belső értékeid, és hogyan tudsz egyszerre a másikra is pozitív előremutató hatással lenni?
A valóság az, hogy belül mindenki csak szeretetre vágyik, az is aki sérült (és valójában mind azok vagyunk, csak ki-ki más részeiben), az is, aki félelmében támad, hiszen az ő lelke nem részesül ebből régóta, vagy ezt a mintát kapta a "szeretet" és "törődés" nevén...
Szeress, szeresd őket is akik bántanak, és magadat is, próbálj segíteni, mutass példát, ha tudsz, de dolgozz magadon, nézz szembe mindennel, amit kapsz az élettől, azonban tanuld meg meghúzni a határaid, amin belül működni tudsz.
Egy dolog nagyon fontos, ahol nincs szeretet, ott félelem van, és ott nem reagálhatsz haraggal, vagy gyűlölettel, mert mindketten belekerültök az örvénybe.
Ez nagyon kemény, tudatos, önismereti út, mindenkinek, aki érintett.
Ha valóban segíteni akarsz a másiknak, akkor magadon is segíts, aztán mutass példát, mert a békés szeretet a legerősebb fegyver ebben a világban, ami bárkit, és bármit képes megszelidíteni, még a belső sárkányaidat is, de erre csak akkor leszel képes, ha szembe nézel a saját vágyaiddal, félelmeiddel, és Te magad is a gyógyulás útjára lépsz.
Egyik kedvenc írómtól, Weöres Sándortól idézve:
"Ha vágyaidat kényezteted, párzanak, és fiadzanak.
Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak.
Ha vágyaidat MEGSZELIDÍTED: igába foghatod őket, és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga."